2017. november 22.










Nyirfás Julival beszélgettem...


A hazai ralisportban egyre több hölgy navigátort láthatunk, akik legalább olyan elszántsággal és kitartással űzik ezt a sportágat, mint férfi versenyzőtársaik. Mégis keveset hallhatunk, olvashatunk Róluk, ebből az indíttatásból beszélgettem most Nyirfás Julival.

Három éve láthatunk navigátorként az autósportban, de jól gondolom, hogy az autók iránti rajongás jóval korábban kezdődött Nálad?

Igen jól sejted, kisgyerekkoromban nagy erővel gyűjtögettem a matchbox-okat és imádtam a távirányítós autókat is. Óvodáskori barátommal, Asbóth Lacival szinte Anyukáink idegösszeomlásáig, vagy az autók teljes leépüléséig játszottunk velük. Apukám az óvodából hazafelé jövet mindig tanítgatta nekem az autók márkáját, amit lelkesen próbáltam megtanulni, kisebb-nagyobb sikerrel. :-) Nagy álmom volt egy játék verseny autópálya, amit egyszer karácsonyi ajándékként meg is kaptam, viszont ezt, a kedves póttestvérem közreműködésével sikerült elég rövid idő alatt tönkre tennünk. Lehet, hogy túl nagy volt bennünk a versenyszellem? :-)
Természetesen voltak Barbie babáim is, de azok elenyésző számban.

...aztán 2003-ban, a Szombathely ralin a játékautókat egy valódi N2-es Honda Civic váltotta fel Hanzély Péter vezetésével. Életed első versenyére hogyan emlékszel vissza?

Péterrel 1998-ban ismerkedtem meg, akkor még navigált, én pedig minden egyes versenyén a pálya széléről néztem Őt. Később már azokra a versenyekre is elmentem, ahol nem indult, mert annyira magával ragadott ez a sport. 2003-ban a Fehérvár Rally-ra még nézőként mentem barátaimmal együtt és nagy lelkesedéssel fotóztam kedvenceimet a porban, miközben nem is sejtettem, hogy számomra már teljesen másképpen alakul a következő futam. Pedig így lett, Peti a Szombathely Rally szombat délutáni edzésén felhívott, hogy a navigátora visszamondta a részvételt, majd közvetlenül ezután nekem szegezte a kérdést: - Megnéznéd, mikor indul vonat ma este Budapestről Szombathelyre? :-) Két napi edzés után nekivágtunk a versenynek, ami miatt – gondolom, most nem árulok el újdonságot – borzalmasan izgultam, bár azt hiszem két hónapnyi tréning után sem éreztem volna másképp. Csak szép és jó emlékeim vannak erről a versenyről és így utólag is köszönöm mindenkinek, hogy ezt a lehetőséget megadták számomra, többek között Alexnek, hogy visszamondta a versenyzést, mert ugyebár e nélkül nem jött volna létre ez az egész. :-)

A Hondát, egy 106-os Peugeot követte...

Igen, a kis, imádnivaló, sárga Peugeot :-) Nagyon élveztük ezt a kis autót, minden verseny - kivéve a Budapest rally - jó hangulatban telt Vele és persze némi kalanddal az év végi Zemplén rally. :-) Ehhez kapcsolódik egy nagyon aranyos történet is.

Ugye elmeséled?

Egy szokásos budapesti igazoltatás során, ahol én utasként vettem részt, a rendőrtiszt be-be nézegetett az utastérbe, én meg frászt kaptam, hogy észreveszi a mellettem békésen lógó, be nem csatolt biztonsági övemet. Ám néhány perc múlva a következő kérdéssel fordult hozzám, ami közel sem az övhöz kapcsolódott: - Ugye maga ment Zemplénben a sárga 106-os Peugeot-val? Megkönnyebbülve, és már mosollyal az arcomon válaszoltam, hogy igen. Majd jött a folytatás mosolygás kíséretében és már hála az égnek tegező viszonyban: - Mi raktunk vissza Titeket az útra, amikor beestetek. Először nem tudtam megszólalni a meglepetéstől, de végül mély tisztelettel és meghatódottsággal köszönetet mondtam Neki, hogy segített, hiszen máskülönben ott lett volna vége a versenyünknek.

Abban az évben részt vettél egy horvát futamon is...

Igen, elindultunk az INA Croatia Rally-n, ami borzalmas nagy esemény volt számomra. Már közvetlenül az edzésen elkezdődött az élménygyűjtés, amikor is sikerült kifejelnem az első szélvédőt egy frontális ütközés eredményeként. Az eső és az a fehér aszfalt együtt csodákat művel és karöltve különösen jó korcsolyapályát alkotnak- ezt sikerült is megtapasztalnunk. Ájulás, agyrázkódás, üvegszilánkok a homlokomban, mentő, kórház, sokk és tetanuszoltás következett. Az orvos nem nagyon akart versenyezni engedni...

De Te nem vetted komolyan az orvos szavait...

Én ezt valamiért figyelmen kívül hagytam, és mondtam, hogy ha feljön a fejemre a bukósisak, akkor elindulok... Célba értünk :-) Csodálatos verseny volt és azóta is ez a kedvenc ralim.

Még abban az évben a Mikulás kupán már a Szilágyi Jani mellet láthattunk egy "A"-s Mitsubishiben, mesélnél erről a váltásról?

Horvátországban, az előbb említett versenyen Jani is indult Domonkos Eszterrel, így ismeretséget kötöttünk Velük és később is tartottuk a kapcsolatot. Mikulás rali előtt Jani megkérdezte, hogy lenne-e kedvem Neki navigálni próbaképp és abban az esetben, ha jól sikerül, akkor 2004-ben a magyar bajnoki futamokon is együtt indulnánk. Természetesen nagyon örültem ennek a felkérésnek, hiszen gondolj bele, még az év elején a pálya széléről nézed az első pár versenyt és novemberben pedig felajánlják Neked egy "A"-s Mitsubishi jobboldali ülését, navigálni. :-) Ezt a lehetőséget természetesen azonnal elmondtam Petinek (mint akkori pilótámnak), hogy közösen dönthessünk a továbbiakról. Végül szabad utat adott nekem és később is 100%-ban támogatott (ezt köszönöm Neki). Így aztán, bár tartottam saját magamtól és a tapasztalatlanságomtól, de nekivágtam… :-)

Janival volt egy bukásotok is, mi történt itt?

Eger rally-n egy cikis kanyar nem hazudtolta meg magát, mi meg pont rosszkor voltunk rossz íven. :-) Nem adta ki... viszont, másodpercek alatt, házon belül találtuk magunkat, a kerítés és a gázcsonk megadta magát a gyönyörű Mitsubishinek... :-)

2004 nem volt egy teljes, a Janival közös szezon, már gondolkodtál azon is, hogy végleg abbahagyod, aztán Janzer Gyuri mellett újra felvetted a sisakot egy Felicia Kit-Carban...

Igen, borzasztóan magam alatt voltam, nagyon rosszul estek az akkoriban történtek és talán a leginkább az engem ért igazságtalanság fájt a legjobban. Sok minden történt és egyszerűen besokalltam, úgy gondoltam az én lelkivilágom nem idevaló. Aztán jött egy telefon, Janzer Gyuri volt a másik végén és megkérdezte, mit szólnék egy Feliciához, (először csak) Veszprémben, az Ő vezetésével és az én navigálásommal(?) :-) aztán majd meglátjuk. Vázoltam Neki az akkori álláspontomat, de mondtam, hogy azért gondolkodnék ezen az ajánlaton, hiszen semmit nem ér el az ember azzal, ha homokba dugja a fejét.
Megkeményítettem magam, elhatároztam, hogy ennyivel nem tudnak elkergetni ettől a sporttól és végül kimondtam a "boldogító igent" a Feliciára :-)Azóta is örülök, hogy így döntöttem!
Ezennel megragadnám az alkalmat, hogy elmondhassam: KÖSZÖNÖM GYURI A LEHETŐSÉGET, és a Csapatnak, hogy befogadott! :-) nagyon jól éreztem magam Veletek, kívánok Nektek a továbbiakban is nagyon sok és sikeres évet!!! :-)

És hogy alakult továbbiakban ez a szezon, illetve az első verseny a Feliciával?

Összeszokás és csapatmunka szempontjából jó próba volt a Veszprém rally, hiszen kiderült, hogy "versenyképesek" vagyunk így együtt, bár ugyanez a szegény Skodáról nem volt elmondható ezen a versenyen. :-) Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk a folytatást 2004 további futamaira vonatkozóan, így hárman, eltökélten nekivágtunk a csatának. Kategória második hely lett a munkánk eredménye.

2005-ös évet változatlanul a Gyurival és a Feliciával kezdtétek, gondolom a cél a dobogó legmagasabb foka volt, de a technika ördöge többször is közbeszólt...

Igen, keményen megharcoltunk már 2004-ben is a technikával, de sajnos 2005 sem volt kegyesebb hozzánk ilyen téren. Kategória első hely volt a cél és az utolsó pillanatig sem mondtunk le róla. Iszonyúan próbára tett minket ez a furfangos Felicia, de hosszú, kínkeserves harcok árán végül is sikerült az év végi második helyet megszereznünk.

Tavaly volt egy futam, ahol a hazánkban már többször megfordult, osztrák Georg Reitspergerrel indultál, újra egy Mitsubishiben. Hol és hogyan ismertétek meg egymást?

Úgy látszik, és talán igaz is, hogy mindennek a központja az INA Croatia Rally:-), hiszen Georggal is ott kötöttünk ismeretséget. E-mailben és néha telefonon tartottuk a kapcsolatot és közben is. Egyik nap írt nekem egy sms-t napközben, hogy ha hazaértem, azonnal nézzem meg a leveleimet, mert egy fontos dolgot kérdezett tőlem és gyors választ szeretne kapni. Mint az őrült, rohantam haza és már olvastam is az e-mailt. A kérdés az volt, hogy lenne-e kedvem és időm elindulni vele az INA-n, mert a navigátorának közbejött valami és nem tud részt venni a versenyen.

...és Te erre boldogan mondtál igent...

Az igen, eufórikus hangulatban hagyta el a számat, némi rögtönzött tánc kíséretében. :-)

Hogyan kommunikáltatok a verseny során, okozott-e nehézségeket a különböző anyanyelv?

Angolul folyt a kommunikáció, ami az elején még elég furcsa volt, hiszen reggeltől estig edzettünk és a gyorsokon kívül teljesen hétköznapi dolgokról beszélgettünk.

Elképzelhető, hogy az idén is láthatunk Titeket ebben a felállásban?

Én nagyon remélem, hogy sikerülni fog! Georg ismét felajánlotta a jobboldali helyet az EVO VII-ben, de most nem csak az INA-ra, hanem a többi horvátországi futamra is. Még nincs teljesen lefixálva semmi és nem szeretném elkiabálni, viszont ha összejön, akár csak két verseny erejéig is, már akkor nagyon boldog leszek.

A tavalyi szezonra visszatérve, az A-s Mitsubishi után jött egy újabb pilóta Angyalfi Karcsi személyében és egy új autó, a Focus WRC és egy nemzetközi futam Horvátországban...

Mindig is a Focus volt a kedvenc WRC-m, és amikor megtudtam, hogy ezzel fogunk indulni Porec-ben, majdnem eldobtam a telefonomat. Történt ugyanis, hogy egy pénteki napon (verseny előtt egy héttel), délután negyed 5-kor kaptam egy sms-t Karcsitól, ami egész pontosan így szólt: "Porecben Ford Focus WRC-vel megyünk! Jó lesz?" Azt hiszem egy percre megszűntem létezni és csak a telefonomat bámultam :-)

Öt pilótának navigáltál a három év során, mindenki másképp írja az itinert, de van közöttük olyan is, aki egészen különlegesen jelöli a kanyarokat...

Gyurira gondolsz? :-) Nekem nagyon tetszett a teóriája, a lényege, hogy a kanyar erőssége és a sebességi fokozat 6-ot adjon ki. Tehát egy Jobb 2-es kanyart 4.-ben kell bevenni. Viszont most már Ő is elkezdte a "hány fokot fordul a kormány a kanyarban és ez alapján határozzuk meg az erősségét" elméletet átvenni. Tehát, ha valaki ezt a fajtát szereti használni, akkor még pontosabb és jobb itinert lehet kreálni. Georgnál teljesen az ellenkezőjével szembesültem, hiszen Ő sebességi fokozatra írja és nagyon sok mellékinformációval látja el a kanyarokat, no és persze mindezt angolul :-)

A ralis társadalom mennyire fogadott el Téged ebben a férfias sportágban?

Úgy érzem, hogy befogadtak, de természetesen ez nem csak magamnak köszönhető, hanem leginkább az "úttörő" hölgy elődeimnek.

És hogy áll ehhez a család, hogy az év jelentős részét egy elég veszélyes sportágra fordítod?

Sajnos édesapám már nem élte meg, hogy lánya 200-al száguldjon egy versenyautóban, de biztos vagyok benne, hogy borzasztóan féltett volna, mert még a széltől is óvott. Viszont Ő is szerette az izgalmas sportokat, így talán mégis megértette volna, hogy miért adtam ralizásra a fejem. Édesanyám viszont helyettesíti mindkét szülőmet izgulásban, de talán ez normális is. :-) Az elején minden verseny után megkérdezte, hogy ugye ez volt az utolsó?! Ha technikai hibával kiestünk, akkor már szomorú volt, mert hallotta, hogy nagyon megvisel engem az egész, de kicsit megkönnyebbült, hogy nem kell tovább izgulnia. :-) Imádom Őt, és ha egyszer azt mondaná, hogy nem tudja elviselni ezt a stresszt, akkor azonnal abbahagynám, mert Ő a legfontosabb nekem. Viszont hála az égnek, még bírja a strapát! :-)

Sokszor nem csak rajongás övezi a hölgyeket az autósportban, hanem igen sértő kritikák is, ha ilyet kapsz mennyi jelentőséget tulajdonítasz ezeknek?

Természetesen sok negatív kritika is ér minket, hiszen 200 férfi között elenyésző számban vagyunk mi, női versenyzők, így könnyebben válhatunk pletykák és sértések célpontjává. Az elején borzalmasan zavart és legszívesebben elfutottam volna a világ végére, de idővel rá kellett jönnöm, hogy úgy sem tehetek semmit, aki ismer, az úgyis tudja milyen vagyok, aki pedig nem, de szeretne megismerni, hogy Nyirfás Julianna pontosan milyen ember is, akkor az meg fogja tenni. Viszont ha valaki ellenszenvvel van irántad, és nem akar megismerni, az ellen így sem – úgy sem tudok mit tenni. A mai napig nehéz mindezt feldolgozni, főleg ha olyan emberek mondanak Rólad kitalált dolgokat, akik egykoron nagyon fontosak voltak számodra, és 100%-ig megbíztál bennük. Tudod, csak az támad hátba, aki képes visszaélni az iránta nyújtott szereteteddel és bizalmaddal. Ezek nagyon fájó dolgok, de nem tudsz ellene mit tenni, sajnos. De az élet más területén is találkozol ilyen nehézségekkel, ezekkel meg kell tanulnod együtt élni.

A kedvenc VB-s pilótád, Markko Martin és navigátora Michael Park a brit ralin tavaly egy elég komoly balesetet szenvedett, Park a baleset áldozata lett, hogyan élted meg ezt az eseményt?

Így van, a Martin-Park páros volt az abszolút kedvencem a VB-n és azt hiszem, az is marad. A baleset borzalmas volt és ez független attól, hogy ki a kedvenced. Sajnos tényleg igaz az a gondolat, hogy mindenki tisztában van azzal, milyen veszélyes sportot választott magának. Akár végzetes is lehet egy rossz mozdulat, de valahogy senki sem hiszi el, vagy nem akarja elhinni, hogy mindez vele is megtörténhet. Michael Park-ot és Richard Burns-t is elvesztette a ralis társadalom és a világ, ami borzalmas dolog, mert mindketten fiatalok voltak.

Ha jól tudom a munkád sem áll távol az autósporttól?

Igen, a Pacotti Motorsportnál dolgozom és tulajdonképpen a sporthoz választottam a munkahelyemet, hiszen nem olyan egyszerű dolog például próbaidő alatt már a második héten két napra elkéredzkedni. :-) Bár édesanyámtól naponta meghallgatom, hogy miért nem a szakmámban helyezkedtem el, hiszen ezért végeztem el a főiskolát, de ezt egyenlőre raktározom a később megvalósítandó terveim közé. :-)

Külünböző médiákban gyakran lehet látni Rólad közös fotókat a többi hölgy navigátorral, a hétköznapokban is tartjátok a kapcsolatot?

Igen, tartjuk a kapcsolatot év közben is, név szerint Budai Annamáriával, Domonkos Eszterrel, Kiss Ágival, Revák Rékával és Dienes Babszival. Viszont az élet furcsasága és talán a sors keze, hogy a Budai Marcsi pont abba a házba költözött, ahol én lakom, így sűrűn tudunk találkozni… Nagyon boldog vagyok, hogy Ő van nekem! Látod, az autósport sok nehézség elé állít (akárcsak az élet), de minden rossz mellé adott valami nagyon jót is nekem! Egy igazi barátra leltem benne, ami nagyon ritka a mai világban és ezt meg kell becsülni! Bármikor, bármiben számíthatunk egymásra, és ez nagyon jó érzés! :-)

Ha már a fotókról kérdeztelek, általában minden képen mosolyogsz, Te egy igazán vidám lány lehetsz…

Igyekszem az lenni, hiszen másképpen nem is érdemes élni. Meg kell látni mindennek a jó oldalát is, még akkor is, ha az első pillantásra nagyon rossznak is tűnik!

Gondolom a rali és a munkád rengeteg időt igényel, azonban néha biztosan marad egy kis szabadidőd, mivel töltöd ezt legszívesebben?

A barátaimmal találkozom, amit verseny szezonban sokkal ritkábban tehetek meg, illetve néha elmegyek egy helyi szórakoztató egységbe és kibulizom magamból a stresszt :-) de ilyen alkalom már tényleg ritkán adódik…, öregszem?! :-)

Beszélgetésünket olvasva sokan már biztosan azt várják - amit szándékosan a végére hagytam - hogy megkérdezzem, ki mellett és milyen autóban láthatunk az idén? Teljes szezont tervezel-e? És előreláthatólag hány külföldi futamon indulsz majd?

Reményeim szerint teljes szezont megyek itthon, és legalább három versenyt Horvátországban, de mindez még csak elképzelés.

Hát azt kívánom Neked, hogy mindez valóra váljon!

Köszönöm szépen a jó kívánságod, és egyben a felkérést, és a lehetőséget is! :-)




© 1997-2011 rally.hu. Minden jog fenntartva.
A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a jogtulajdonos engedélyével lehetséges.






Webstar Csoport Versenynaptár Fórum Chat Linkek